A meltdown egy olyan állapot, amelyet nagy mennyiségű kezeletlen stressz vagy érzékszervi túlterhelődés vált ki. Ezekhez többfajta személyiséget meghatározó tényező is hozzájárulhat, ilyen például az érzelmek felismerésének és kontrolljának nehézsége, a változások problémás kezelése, a merev és rugalmatlan gondolkodás, az ok-okozati összefüggések megértésének nehézsége, a kommunikáció és a társas kapcsolatok terén adódó nehézségek, valamint alacsony frusztráció- és stressztűrő képesség. Mivel sok autistára, asperger-szindrómásra jellemző a fenti személyiségjegyekből több is (nem kell az összesnek jelen lennie és nem is kizárólag autistáknál vannak jelen), náluk jóval gyakoribb a meltdown, mint a neurotipikusoknál.
Külső szemlélők sokszor összetévesztik a meltdown-t a szándékos, manipulatív dühkitöréssel (hisztivel), holott a kettő közt alapvető különbségek vannak. Lássuk, miben különbözik a kettő (és igen, felnőttek is tudják az utóbbit produkálni).
A meltdown elkerülésére illetve kezelésére mindenki kifejleszthet egyéni módszereket, azonban néhány különösen fontos szempontot nem árt minden esetben szem előtt tartani:
– Tudatos odafigyeléssel (és tapasztalattal, de azokat úgyis minden aspi akaratlanul gyűjti) igyekezz felismerni azokat a szituációkat, amelyek közbelépés híján meltdown-ban szoktak végződni.
– Figyelj a meltdown-t megelőző testi jelzésekre.
– Ne várd meg, amíg kiborulsz. Ha nem tudod vagy elmulasztod megelőzni a telítődést, hagyd el a helyszínt valamilyen indokkal legkésőbb akkor, amikor érzékeled a figyelmeztető testi jelzéseket.
– Koncentrálj arra, amit te magad kontrollálsz. Tartsd kézben a dolgokat és ne engedd, hogy indokolatlanul kicsússzon a kezedből a kontroll. A meltdown-hoz minden esetben a kontroll hiánya és az ebből adódó kilátástalanság vezet.
– Ha hosszú ideig nagy mennyiségű stressz ér, próbálj többet pihenni és számodra jóleső, figyelemelterelő tevékenységet végezni.
Érzékszervi túlterhelődés
A spektrumon lévőknek általában nehezebb a vizuális és auditív információk szűrése. Míg sok NT a kevésbé fontos vagy zavaró információkat a háttérbe szorítja és csak azt engedi át, ami az adott szituációban fontos vagy jóleső, addig a spektrumon lévők akaratlanul is sokkal többet átengednek, így hamarabb is telítődnek.
Sokféle módszer létezik az érzékszervi terhelődés csökkentésére, ezek nagyrésze helyzetfüggő. Például sok AS-sel élő számára szorongást okoz az, ha idegen helyre kell menniük. Ha van rá lehetőség, mérd fel a terepet előtte. Ha megnézed egy esemény helyszínét pl. egy nappal hamarabb, jó eséllyel már azt is fel tudod mérni, hogy mire számíthatsz majd, és a teljes ismeretlenség okozta sokkhatás is elmarad. Ez különösen hasznos abban az esetben, ha a helyszínen egy olyan esemény fog történni, ami a későbbiek számára meghatározó jelleggel bír, és ezért nagyfokú stresszt okoz. (Én pl. az egyetemi írásbeli felvételi előtt egy nappal megnéztem az előadótermet, ahol a felvételi zajlott – teljesen más volt úgy odamenni másnap, hogy már nem volt ismeretlen a helyszín.) De ha nem nézed meg a helyszínt előtte, akkor is ott van a google street view, amivel felmérheted a külső sajátosságokat, a környéket, megtervezheted az odavezető utat.
Szintén sok aspergeresnek okoz szenzoros túlterhelődést a bevásárlóközpontokban, plázákban való hosszabb tartózkodás. Ha ilyen helyre mész, menj célirányosan: tervezd el előre, hogy melyik boltokba mész be és mit fogsz keresni. Ha NT barátokkal mész, legjobb, ha előre közlöd velük, hogy neked várhatóan x idő után sok lesz a tömeg, zene, villogás, vagyis csak annyi időt tudsz bent tölteni. Ha megvárod, amíg eleged lesz, nagy eséllyel kellemetlen társasággá válsz és természetesen téged fognak okolni azért, mert neked ez már sok.
Az otthoni és a munkahelyi környezetedet tedd kényelmessé és megnyugtatóvá a magad számára (az utóbbira legtöbb esetben korlátozott mértékben van lehetőség). Ha a családoddal vagy barátokkal élsz együtt, legyen egy olyan hely, ahová el tudsz vonulni feltöltődni, amikor szükséged van rá. Tarthatsz magadnál (vagy otthon, irodában, ahol szükséged lehet rá) “túlélőkészletet” (napszemüveg, füldugó/zajszűrő, mp4 lejátszó, rágógumi, babrálható tárgy stb).
A kontrollt természetesen az emberen kívüli tényezők is befolyásolják, de amit te magad kézben tudsz tartani, azt te irányíthatod.
A szenzoros túlérzékenység miatt a legtöbb aspergeres csak akkor tud pl. a munkájára koncentrálni, ha ingerszegény környezetben van: nem beszélnek hangosan körülötte, nem járkálnak folyamatosan ki és be az ajtót csapkodva, nem zavarják meg tízpercenként. De mi történik, ha előáll egy olyan helyzet, ami egy aspergeresnél rendszerint szenzoros túlterhelődést okoz? Például ha ugyanabban az irodában, ahol dolgozik, elkezdődik egy betanítás, és két ember egész nap hangosan beszél, nevetgél (természetesen nem minden aspit zavarna ez sem)?
Először nem zavar. Talán órákig tudsz így is a munkádra koncentrálni, miközben azt is tudod, hogy a betanítás nem fog állandóan tartani, ez a néhány hét elviselhető. Később zavarni kezd, de igyekszel a munkádra koncentrálni és nem figyelni a háttérzajokra, ám ez egyre kevésbé sikerül. Hirtelen azt veszed észre, hogy már harmadszor olvasod ugyanazt a mondatot és semmit sem értesz belőle. Rohadtul zavar a hangos beszéd, legszívesebben rájuk ordítanál, hogy kussoljanak, bevillan, hogy utálod ezt a helyzetet, utálod a munkahelyedet, a tapintatlan embereket, akiket nem érdekel, hogy mások nem tudnak dolgozni miattuk, sőt, utálod az egész világot. Legszívesebben földhöz vágnád a gépet, vagy ordítanál, de inkább felállsz és kimész, majd egy órába telik, amíg lenyugszol. Vagy nem is tudsz megnyugodni, mert tudod, hogy amint visszamész az irodába, kezdődik az egész elölről.
Mire kell figyelni egy ilyen esetben? Először is azt kell tudatosan megfigyelni, hogy ez egy olyan szituáció, ami nálad kiváltja a meltdown-t, ezért időben kell közbeavatkozni, vagyis határozottan és egyértelműen megkérni a kollégákat arra, hogy legyenek csendesebbek (eszedbe ne jusson arra várni, hogy maguktól is észreveszik, hogy zavarnak – az emberek óriási többsége ilyesmire nem figyel, akkor sem, ha te történetesen igen). Az asszertív kommunikáció ebben az esetben addig működik, amíg nem kerekednek felül a szenzoros túlérzékenység által kiváltott érzelmek. Ha már elveszítetted a kontrollt az érzelmeid fölött, kétféle kimenetele lehet a közbelépésnek: vagy indulatosan és dühösen szólsz rájuk, aminek következtében elkönyvelnek udvariatlan bunkónak, vagy kétségbeesetten nyüszítve, amivel azt közvetíted, hogy még te szégyelled magad azért, mert szóvá mered tenni, hogy nem tudsz miattuk dolgozni. Ezt látva pedig még kevésbé fognak komolyan venni.
Fontos, hogy a munkaképességet és a teherbírást negatívan befolyásoló tényezők ne bizonytalanítsanak el abban, hogy jó munkaerő vagy-e, vagy hogy mennyire vagy alkalmas az adott munkakör betöltésére. Az aspik az átlagnál jobb munkaerők, ha számukra megfelelő körülmények között tudnak dolgozni. Ez fokozottan igaz abban az esetben, ha a munkájuk a speciális érdeklődésük része is.
Szociális túlterhelődés
Sok spektrumon lévő számára a szociális interakció kimerítő. A legfontosabb ebben az esetben is az, hogy mérd fel a határaidat. Ha nagyfokú szorongást okoz pl. a nyilvános szereplés, lehetőség szerint igyekezz elkerülni az ilyen szituációkat. Persze bizonyos mértékben be is lehet gyakorolni: kipróbálhatod azt, hogy előadod az anyagot saját magadnak, vagy egy ismerősnek/családtagnak. Ha kénytelen vagy gyakran szerepelni, meg is szokhatod, ám hosszabb kihagyás után várhatóan újra stresszes élmény lesz.
Ha olyan szituációban/helyszínen vagy, ahol sok ismeretlennel vagy kénytelen érintkezni, ismét fontos tudni, hogy mennyit tudsz elviselni. Figyelj a testi jelzésekre. Ha érzed, hogy kezdesz telítődni, húzódj egy csendesebb helyre, vagy hagyd el a helyszínt. Az esemény utáni időszakban szánj időt a feltöltődésre.
Multitask
Legtöbb aspinak szorongást okoz, ha egyszerre több dolgot kell csinálniuk, ezért szellemileg hamarabb elfáradnak. Amikor lehetőség van rá, érdemes előbb befejezni egy feladatot és csak utána kezdeni a következőbe, a kettő közt pedig legalább néhány perces de inkább hosszabb szünetet tartani. Ez sok esetben az egyén által kontrollálható nem csupán otthoni, de munkahelyi környezetben is.
Nem ritka eset, hogy a tennivalók felhalmozódásából adódó feszültség vezet meltdown-hoz. Előfordul például, hogy a főnök kioszt nekünk egy feladatot, amikor az előzőnek még a felénél sem tartunk. Ez egy olyan szituáció, amelyben sok aspi úgy érzi, hogy kezdi elveszíteni a kontrollt. Rohan az első feladattal, hogy mielőbb belefoghasson a következőbe, vagy félbehagyja az elsőt, esetleg megpróbálja a kettőt párhuzamosan csinálni. Ezáltal kevésbé tud összpontosítani és egyre idegesebb lesz.
Holott itt még jelentős mennyiségben irányíthatjuk a dolgokat. Közölhetjük a főnökkel, hogy még időre van szükségünk az első feladat befejezéséhez, és csak utána tudunk a másodikkal foglalkozni. Ha a második feladat sürgős és nem lehet várni vele, tartsunk néhány perc szünetet, mielőtt belefogunk, utána pedig ne koncentráljunk a félbemaradt munkára addig, amíg a sürgős munkát el nem végeztük.
Végül, nagyon sok olyan ember van, aki folyamatos munkahelyi stressz vagy állandó feszültséggel (vagy monotonitással) járó élethelyzet miatt rendszeres vagy rendszertelen időközönként napokra kiborul. Ha a stresszmennyiségen nem tudsz változtatni, itt se várd meg, amíg teljesen kiborulsz, hanem lépj közbe, illetve szánj elegendő időt a regenerálódásra.
