Asperger Plusz

Provokatív parkolás

Néhány napja megosztottam Facebookon ezt a cikket, amelynek lényege, hogy Lisszabonban a mozgássérültek parkolóhelyeinek elfoglalása ellen egy ötletes tiltakozó akcióval vágtak vissza: “egy perc múlva visszajövök” és hasonló feliratos cédulákkal ellátott kerekesszékekkel foglalták el az átlagos parkolóhelyeket. Ehhez hasonló akcióra egyébként nem csak ott, hanem máshol is sor került már.

A cikk eleve zsigeri indulatokat váltott ki azokból, akik nem értik, mi keresnivalójuk van a mozgássérülteknek a parkolókban, akik amúgy is az adófizetők pénzén vesznek kedvezményesen autót, és különben is a parkolni kívánó autósoknak a járműből ki sem szállva kellett volna odébb tolniuk a “rokkant szekereket”. Most azonban egy másfajta – a megfogalmazásokból ítélve különféle vérmérsékletről tanúskodó – reakcióra irányítanám rá a figyelmet, amely a cikk alatti kommentekben és máshol is olvasható: konkrétan hogy az akció ötletgazdái és végrehajtói mindezzel azoknak a (többségben lévő) autósoknak okoztak kellemetlenséget, akik nem állnának be a mozgássérülteknek fenntartott helyekre, tehát az egésznek több kára volt, mint haszna.

Ugyanezt a kritikát fogalmazzák meg sokan pl. a Pride, de még az autiséta kapcsán is. Vagyis oké, hogy vonulnak, de korlátozzák a forgalmat, ami rengeteg embernek bosszúságot okoz, köztük azoknak is, akiknek “semmi bajuk nincs” a felvonulókkal.

Ez a hozzáállás voltaképpen annak a bagatellizálásnak a szelídebb formája, amiről már korábban is volt szó itt: én nem ilyen vagyok, tehát az itt említett probléma nem létezik. Vagy ha mégis létezik, akkor is előbbre való vagy legalábbis ugyanolyan súllyal esik latba a figyelemfelhívó akció kellemetlen hatása azokra nézve, akiknek semmi közük az egészhez. Nem elhanyagolandó, hogy aki ilyen kritikát fogalmaz meg, az mindig abba a csoportba sorolja magát, amelynek tagjai soha nem parkolnának mozgássérülteknek fenntartott helyre, nem diszkriminálják sem az LMBTQ embereket, sem az autistákat, és nem emelnek kifogást a szervezett tüntetések, felvonulások vagy a flashmobok ellen sem. Ebből kiindulva remélhetőleg olyan következetesek is, hogy soha nem is vesznek részt egyetlen tiltakozó akcióban, tüntetésen sem, még akkor sem, ha van, amiben érintettek – elvégre nem ez a helyes módja az akarat érvényre juttatásának, a “többség” zavartalan közlekedése, kényelme mindig előbbre való.

Az ekképp kritizálók pont az esemény fő célját nem veszik számításba: a figyelemfelhívást. Ez pedig mindenkinek szól. Nem csak azoknak, akik lelkiismeret-furdalás nélkül beállnak a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyekre, hanem másoknak is. Egyfajta kinyilvánítása annak, hogy bizonyos csoportokat nem kezelnek egyenrangúként. Ez utóbbi egy társadalmi probléma, amelynek a fenntartásához nem csak úgy lehet hozzájárulni, hogy nyílt ellenszenvet mutatsz, esetleg feltűnően ignorálod az egyenlő bánásmódra való jogos igényt (pl. azzal, hogy egy vállvonással beállsz a mozgássérültek parkolóhelyére, mivel épp úgysincs ott senki), hanem úgy is, ha a problémát elismered ugyan, de a tiltakozáshoz, figyelemfelhíváshoz való jogot kevésbé vagy egyáltalán nem. Továbbá fontos, hogy azok is szembesüljenek a problémával, akik egyáltalán nem járulnak hozzá annak fenntartásához.

Olyan kommentelő is volt, aki szerint indokolatlanul sok parkolóhelyet biztosítanak a mozgáskorlátozottak számára, hisz ő még sosem látott olyat, hogy az összeset elfoglalták volna. Itt csak néhány kérdés merül föl: vajon a parkoló közelében lévő középületek, üzletek akadálymentesítettek-e? Lehet ugyanis, hogy a parkoló akadálymentesített, de oda hogy jutnak el, illetve hogy mennek tovább? És mi lenne optimális – felszámolni/ignorálni a parkolóhelyeket, mert így minek, vagy pedig tenni azért, hogy a kerekesszékkel közlekedőknek is lehetőségük legyen bárhová eljutni nehézségek nélkül? Tenni persze nem kötelező, viszont ha bármilyen módon akadályozod az egyenlő jogok érvényre juttatását, számíthatsz arra, hogy nem marad szó nélkül.

Empirikus kutatásnak ugyan nem nevezhető, de kíváncsiságból feltettem a kérdést néhány embernek: mit csinálnának, ha a munkahelyükre, ügyeket intézni vagy bevásárolni menet nem tudnának a szokásos helyen parkolni, mert egy tiltakozó akció keretében kerekesszékek foglalnák el a parkolóhelyeket. Íme a válaszok:
“Nekem semmiség lenne ez ahhoz képest, amit velük csinálnak a pofátlan autósok. Igazuk van. Hogy én mit csinálnék? Parkolnék kicsit messzebb, ugyanúgy mint abban az esetben, ha autókkal van tele a parkoló.”
“Én parkolnék máshol, de a legtöbb embert csak idegesítenék egy ilyen akcióval. Ők csakazértis beállnának utána a mozgássérültek helyére.”
“Végülis érthető, mert az ő helyüket is sokszor elfoglalják. Parkolnék az utcán.”
Aki úgy érzi, hogy alkotmányos jogai sérültek azáltal, hogy egy ilyen akció miatt épp nem tud ott parkolni, ahol szeretne, ajánlhat alternatívákat a figyelemfelhívásra. Az érintettek minden bizonnyal szívesen fogadják az építő ötleteket.

A szubverzív akció/kritika lényege: akaratlanul is elképzelni vagy megélni, milyen is egy (ez esetben) marginalizált csoport tagjának a helyében lenni és felnyitni az emberek szemét a marginalizált státusz igazságtalan voltára.

Közösség
Autizmus érintett szemszögből

Gyere a fórumunkra és beszélgess velünk meg másokkal autizmusról, NT világról, nehézségekről, jó dolgokról, speciális érdeklődési területekről vagy bármi másról! A fórum üzemeltetői is autisták. Elsősorban érintett felnőtteket várunk, de limitált számban neurotipikus családtagokat, érdeklődőket is fogadunk.

Olvasnivalók