Asperger Plusz

Autikártya

Nem az, amelyiken azt írja, hogy bocs autista vagyok, kérem legyen türelmes. Eleve miért kellene elnézést kérnem azért, mert autista vagyok? Ha esetleg úgy viselkedem vagy beszélek, hogy azzal másoknak valamilyen kárt okozok, akkor elnézést kérek abban az esetben is, ha az adott viselkedést az autizmusom okozza, és abban az esetben is, ha nem. De csak azért, mert autista vagyok, ami önmagában annyit jelent, hogy egy másfajta operációs rendszerrel rendelkezem, mint a többség, nem áll szándékomban mentegetőzni.

Jelen poszt egy egészen másfajta autikártyát mutat be. Azonban fontos már az elején leszögezni, hogy az írás nem általánosító jellegű és nem kíván ítélkezni, csupán egy jelenséget mutat be, amellyel olykor találkozni lehet.

Az autikártya (vagy aspikártya) tulajdonosa legtöbb esetben egy érintett felnőtt vagy egy szülő, aki az autizmust eszközként használva próbál elérni vagy megúszni valamit, ezzel pedig indokolatlanul előnyt szerez magának vagy a gyerekének másokkal szemben. Természetesen nem az olyan esetekről van szó, amikor valaki valóban valamilyen autizmusból fakadó képességhiány vagy eltérő képesség miatt nem képes valamire, vagy nem úgy, ahogy elvárnák tőle. Csakis olyan esetben beszélhetünk az autikártya kijátszásáról, amikor az autizmus semmilyen hátrányt nem jelent, ám az érintett mégis arra hivatkozva próbál kibújni valami alól vagy elérni valamit.

Ilyen lehet, amikor valaki szándékosan úgy alakítja a körülötte zajló eseményeket, ahogy neki tetszik, ha pedig a körülötte lévők ezt szóvá teszik, ő az autizmusára fogja. Például ha valaki látványosan, másokat háttérbe szorítva dominál egy társalgást és a társaságban lévők erre felhívják a figyelmét, ő sértődötten teszi szóvá, hogy nála ez az autizmusból adódó “sérült kommunikációs modul” miatt van. A reakcióból világosan lejön, hogy az illető nagyon is értette, mi a gond a módszerével, csak nem hajlandó reflektálni rá, inkább keres egy “kifogást” annak érdekében, hogy továbbra is úgy történjenek a dolgok, ahogy ő szeretné.

Ha valaki kiforgatja a mondanivalódat, hogy magát jobb, téged pedig rossz színben tüntessen fel, majd a következő mondatában közli, hogy azért nem érti, mit is akarsz mondani, mert az autizmusából adódóan mindent szó szerint ért, az ismét egy jó példa arra, hogyan lehet kicsapni az autikártyát az asztalra. Ez utóbbit a Facebook oldalon is meg lehet figyelni időnként.

Vannak érintettek és szülők, akik az autizmust mentségként használják a maguk vagy a gyerekük viselkedésére. Erre ráerősít az “I have autism. What’s your excuse?” (“Én autista vagyok. Neked mi a mentséged?”) szlogen is, amely nem csak az érdekvédelem fejlődésével lépést nem tartó szervezetek honlapjain szerepel még mindig, hanem pólókon, sapkákon, bögréken, jelvényeken is. Ezzel nem csak az a probléma, hogy az autizmus indokolt esetben sem mentségként, hanem csupán magyarázatként szolgálhat, hanem az is, hogy az autizmusra való mutogatás kiterjed olyan esetekre is, amikor az érintett viselkedésének teljesen más oka van. Legitimálja az autikártya kicsapását az asztalra olyan szituációban, amikor ezzel meg lehet úszni olyan viselkedés miatti megrovást, aminek semmi köze nincs az autizmushoz.

Néha egyszerűen a lustaság az autizmusra való mutogatás oka. Vannak olyan érintettek, akik kényelmesen hátradőlnek és azt mondják, nekik semmiben nem kell megerőltetniük magukat, mert az autizmus a magyarázat arra, hogy nem érik el a céljaikat az életben. A sikeres autistákra simán rámondják, hogy nem is autisták, vagy ha azok, akkor nem tisztességes úton érik el a sikereiket. Ez az eset sem összetévesztendő azzal, amikor valakinek annyira letörik az önbizalmát, hogy semmit nem mer megpróbálni, mert csak kudarcra számít.

Az autikártya kijátszása rendkívül ártalmas. Lehet, hogy az adott esetben kényelmes “megoldásnak” tűnik, hosszabb távon viszont negatív hatásai vannak. Ha egy autista gyerek azt tanulja meg, hogy az autizmusának köszönhetően elérhet olyasmit, amire nem feltétlenül lenne szüksége és megúszhat olyasmit, ami alól nem feltétlenül kellene kivételt élveznie, nagy eséllyel fogja ezt a manipilatív módszert alkalmazni magára később is. Ha az autizmusára hivatkozva nem tanítanak meg neki olyan alapdolgokat, amelyekre az önállósodás (jelentsen ez teljes vagy részleges önállósodást) folyamán szüksége lenne, annak később ő maga látja kárát. Legyen szó akár gyerekről, akár felnőttről, ha nem adják meg neki/nem adja meg magának a lehetőséget arra, hogy olyasmit sajátítson el, amire egyébként képes lenne, abból csak kára fog származni. Amennyiben pedig olyan előnyökhöz jut másokkal szemben, amelyek nem lennének indokoltak, az a társadalomban betöltött szerepét fogja beárnyékolni.

A neurotipikusok némelyikére egy másik jelenség, a splaining jellemző, de erről majd egy másik posztban.

Közösség

Gyere a fórumunkra és beszélgess velünk meg másokkal autizmusról, NT világról, nehézségekről, jó dolgokról, speciális érdeklődési területekről vagy bármi másról! A fórum üzemeltetői is aspik. Elsősorban érintett felnőtteket várunk, de limitált számban neurotipikus családtagokat, érdeklődőket is fogadunk.

Olvasnivalók