A természetben - lepkék.

A természetben

Egy vidéki kisvárosban nőttem fel. Rengeteget jártunk kirándulni, közelre és távolra, szűk családi körben és nagyobb csapattal. Aztán amikor egyetemistaként a fővárosba kerültem, a természetközeli élmények szinte teljesen elmaradtak. Jó aspiként nem is akartam olyan helyre menni túrázni, amit egyáltalán nem ismerek – aztán amikor egy természettudományos érdeklődés hatására ismét elkezdtem egy hasonló érdeklődésű emberekből

Mondjuk ki azt is, ami jó

Néhány héttel ezelőtt egyik kollégám kitalálta, hogy csapatépítés címen írjunk egymásról pozitív gondolatokat. Lesz rá két napunk, az alatt biztosan mindenki meg tud fogalmazni a többiekről egy-egy kedves gondolatot, majd tegyük ezeket névre szóló borítékokba és a két nap elteltével mindenki megkapja a sajátját. Az első gondolatom ez volt: minek kell ilyen erőltetett marhaságokkal foglalkozni,

Neurotipikus a testvérem

Egyre több olyan kiadvány, csoport, foglalkozás létezik, amelyeket olyan neurotipikus gyerekek számára szerveznek/írnak, akiknek autista testvérük van. Természetesen ezek hasznossága nem vitatható, és tény, hogy sok neurotipikus gyerek nagyon sokat profitál belőlük. Néhány (vagy sok) aspi felnőtt figyelmét azonban nem kerüli el, hogy ezek közt vannak olyanok, amelyeknek már a pármondatos bemutatásából is átjön: szegény

Amikor előmászik a sötét ösztön

Késésben vagyok munkából, ami szinte soha nem fordul elő. Rohanok a buszhoz. Megpróbálom kikerülni az előttem haladókat a járdán, köztük a vak szomszédomat, aki fehér bottal, körültekintően halad a maga tempójában. De nem könnyű, mert többen mennek egymás mellett, azaz dehogy mennek, inkább cammognak, nekem pedig sietnem kell. – Felrúgom! – mondja bennem egy hang, amint

2015

2015. január 1-jén valamikor hajnali 4 és 5 óra között kaptam egy sms-t Semotától, csak ennyit írt: BUÉK. Azonnal visszaírtam, hogy BUÉK cicák. Nem is sejtettem, hogy ez lesz életem eddigi legrosszabb éve. Csak néhány emlékkép ugrik be a tavaszról, egyébként fogalmam sincs, mivel telt el. SI-vel próbáltam lefoglalni magam – aztán amikor annak a számomra két legfontosabb

Semotára emlékeztünk a “Séta az autizmussal élőkért” című rendezvényen

Az Autizmus Világnapja alkalmából a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány által szervezett “Séta az autizmussal élőkért” című rendezvényen megemlékeztünk Semotáról. Tara és én a következőket mondtuk el a fórum közössége nevében: Tisztelt Közönség, tisztelt Szervezők! Az én nevem AC, ő pedig Tara. Az asperger.hu fórum moderátorai vagyunk. Ezt a fórumot Asperger-szindrómások tartják fenn, főként érintettek számára, azonban

Gyász

Az Asperger-szindróma velejárója az érzelmek kezelésének és kimutatásának nehézsége, ami nem csupán szociális interakciókban nyilvánul meg, hanem bármilyen, mások által látható és nem látható élethelyzetben is. Ebből származik az az előítélet, hogy az Asperger- szindrómásoknak nincsenek is érzelmeik – holott ugyanúgy vannak, mint az NT-knek, csak másképp élik meg őket és a külvilág felé is másképp nyilvánulnak meg.