A Bezzeganya blogon az utóbbi hetekben több fogyatékosság témájú cikk is megjelent, ezek közül a legtöbb kifejezetten az Asperger-szindrómát tárgyalta. Mindegyik hasznos, informatív írás, a legutóbbi egy érdekes gondolatkísérletet mutat be.
Mivel a Bezzeganya egy több tízezres látogatottságú blog, kommentekben sem volt hiány. Ezeket olvasva jól elkülöníthetőek az aspergeresekhez és más kisebbségi csoportokhoz vagy általában a fogyatékosokhoz köthető véleménytípusok, hozzáállások:
– Elvétve, de akadnak olyanok, akik a közvetlen érintettségüket felvállalják. Határozott álláspontot képviselnek és hasznos információkat nyújtanak másoknak.
– Vannak olyan érintett gyereket nevelő szülők, akik nyitottak, érdeklődők, megosztják a tapasztalataikat, másokéra is kíváncsiak (szülőkére és felnőtt érintettekére egyarán), ezekből profitálnak is.
– Vannak olyan érintett gyereket nevelő szülők is, akikből süt a szégyenérzet a gyerek mássága miatt. Elkeseredettek, panaszkodnak, nem tudják kezelni a helyzetet. Olyan is akad köztük, aki azért dühös a világra, mert a kisebb problémával küzdő vagy a kevésbé látható fogyatékossággal élő gyerek nagyobb elfogadást kap, mint az ő gyereke.
– Vannak olyanok, akik közvetlenül és közvetve sem érintettek, viszont nyitottak a téma irányába, hasznosnak és érdekesnek találják az erről szóló írásokat, beszámolókat.
– Vannak, akik lazán leírják a “beteg” és a “sérült” szavakat, ezzel mintegy demonstrálva saját felsőbbrendűség-tudatukat, és közben nem érdekli őket, hogy az érintettek, szülők ehhez mit szólnak.
– Olyanok is vannak, akiknek nem tetszik, hogy ennyit beszélnek a fogyatékosokról. Ennek az az oka, hogy most, hogy a fogyatékosok már nem a négy fal között ülnek, hanem határozottan hallatják a hangjukat a nyilvánosság előtt, ezek az emberek kénytelenek szembenézni a fogyatékosokról alkotott előítéleteikkel, amelyek rendkívül frusztrálóak, ezért aztán ezt agresszió formájában vezetik le.
Az előítéletekkel való szembenézés többféleképpen történhet. Aki felismeri az előítéletei (amelyeknek gyakran nincs is tudatában addig, amíg mások fel nem hívják rá a figyelmét) negatív hatását, az tudatosan, önreflexió útján igyekszik megszabadulni tőlük. Akit dühít az, hogy mások szóvá teszik az előítéleteit, az agresszív lesz, foggal-körömmel ragaszkodik az álláspontjához, ám jó esetben benne marad egy rossz érzés, aminek hatására később mégis eljuthat az önreflexióig.
Cél, hogy minél több emberhez jusson el az üzenet, amit közvetíteni akarunk.
