Mi a szűklátókörűség?
Olyan állapot, amely meglehetősen beszűkült gondolkodásmódhoz vezet. Hivatalos megnevezése: szűklátókörű-szindróma. Számtalan megjelenési formája létezik.
A szűklátókörű emberek saját, meglehetősen szűk komfortzónájukon kívül eső dolgokra nem nyitottak, ezért agyuk másképpen dolgozza fel a környezetükben megnyilvánuló gondolkodásmód- és világnézet-típusokat, mint a miénk. Velünk ellentétben a sokféleség, a másság értékét elutasítják, azokat kizárólag rosszként képesek definiálni. Ez a másfajta feldolgozási mód az oka annak, hogy a szűklátókörű-szindrómával élő emberek néha nem megszokott módon nyilvánulnak meg.
Mindez ráadásul megnehezíti a társas kapcsolataikat is, mivel nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadni, hogy másoknak az övéktől eltérő nézőpontjuk lehet. Ugyanakkor meglehetősen könnyen alakítanak ki kapcsolatokat más szűklátókörű-szindrómával élő emberekkel, amennyiben azok nézőpontja hasonlít az övékhez – két egymástól jelentősen különböző állásponttal rendelkező szűklátókörű-szindrómával élő ember találkozása viszont komoly összetűzésekhez vezethet.
Megnyilvánulása
A szűklátókörű-szindróma gyakori kísérőjelensége a nagy hangerő. Gyakran megesik, hogy egy szűklátókörű-szindrómával élő ember megpróbálja másokra erőltetni a saját nézőpontját, amelyet az egyedüli helyesnek érez. Megítélése szerint másoknak is ugyanúgy kellene gondolkodniuk, mint neki, ha pedig nem ezt tapasztalja, különböző fondorlatosnak vélt módszerekkel próbálja meggyőzni a másik embert annak helytelen gondolkodásmódjáról és lényének alsóbbrendű mivoltáról. A biztos siker érdekében gyakran alkalmaz irritáló, nyomuló stratégiát, illetve személyeskedést, amely abban nyilvánul meg, hogy a beszélgetőtársát látványosan vagy burkoltan hülyének állítja be, lekezelően beszél vele, annak álláspontját nem tekinti a sajátjával egyenértékűnek, hanem semmibe veszi, leszólja, bagatellizálja vagy épp kiforgatja azt. Amennyiben viselkedése nem éri el a célját (ez erőfeszítései ellenére meglehetősen gyakran fordul elő), úgy kudarcát a másik ember tudatlanságának vagy belátóképessége hiányának tulajdonítja. Ha végképp elfajul a helyzet, az agresszív megnyilvánulástól vagy a dühkitöréstől sem riad vissza – saját álláspontja megcáfolhatatlanságának bizonyítása érdekében.
Oka
A szakemberek szerint a szűklátókörű-szindrómát elsősorban környezeti hatások okozzák, de jelentős szerepe van benne a genetikának is. Fennállásában, illetve leküzdésének mértékében és idejében ugyancsak közrejátszik az intelligenciahányados.
Mit lehet kezdeni vele?
A tudomány jelenlegi állása szerint létezik többféle fejlesztési mód, amelyeknek köszönhetően remek eredményeket lehet elérni szűklátókörű embertársainknál. Az információterjesztés, a logikus érvelés és bizonyos fokú (de semmiképp sem végtelen) türelem néha jelentős haladást eredményez a célcsoport bizonyos tagjainál – ám a csalódás elkerülése érdekében fontos megjegyezni, hogy ez nem azonnal, hanem fokozatosan történik. Íme egy példa, amely egy nemrég megjelent, autizmus témájú cikkel kapcsolatban született:
Eddigi empirikus kutatások azonban alátámasztották, hogy az eddig alkalmazott módszerek sajnos nem minden érintettnél válnak be:
Szűklátókörű-szindrómával élő embertársaink sokan vannak! A szűklátókörű-szindróma meglehetősen gyakori, ám pontos arányt még nem sikerült kimutatni.
A szűklátókörű-szindrómával élő emberek jelentős többsége nincs tudatában saját állapotának, annak tudatosítása során pedig gyakran túlérzékenyen (sértődötten, felháborodva) reagál. Legyünk óvatosak – a direkt szembesítés, az egyenes beszéd, a korlátolt álláspontjukkal szembemenő tények minden körítés nélküli közlése (sokszor) mézesmázos maszkjuk lehullását eredményezi, amely mögött láthatóvá válnak a védekezésre és a magabiztosságuk látszatának keltésére szolgáló, nagy hangerővel kísért heves érzelemkitöréseik. Ajánlott az információ, a tények óvatos és részletekben történő adagolása, az empatikus hozzáállás. Ne feledjük, hogy állapotuk ellenére ők is emberek – bánjunk velük az őket megillető tisztelettel.
