Valóban nem lehet elégszer elmondani: ha ismersz egy autistát, akkor egy autistát ismersz. Én magam és több spektrumtársam is többször szembesültünk már olyan kijelentésekkel, mint pl. “Nem lehetsz autista, mert nem olyan vagy, mint a párom/a gyerekem/a tanítványom/a szomszédom intézetben élő unokatestvére.” Az is gyakran előfordul, hogy valaki tudás hiányában sztereotípiákra alapozza a megállapítását: “Nem lehet autista, mert mosolyog/tartja a szemkontaktust/van munkája.” Történt olyan is, hogy egy kívülálló azért szeretett volna jönni a zártkörű találkozónkra, mert kíváncsi volt, milyenek az autisták.
Szóval milyenek az autisták? Lássuk, milyen az általam ismert több tucat fő felnőtt aspi (magamat is beleértve):
- Van, aki introvertált és van, aki extrovertált.
- Van, akinek kiemelkedően magas az IQ-ja és van, akinek átlagos.
- Van, aki bemutatkozáskor nem fog kezet, van, aki enyhén elfordítja a fejét és van, aki a másik ember szemébe néz és hangosan mondja a nevét.
- Van, aki humán területen tanul/dolgozik és van, aki reál tudományokban tehetséges. És van olyan is, aki vegyes érdeklődésű.
- Van, akinek esetlen a járása és van, akire azt mondják, hogy “milyen csinosan mozog”.
- Van, aki sokat beszél és van, aki alig szólal meg.
- Van, akinek nehezére esik a szemkontaktus tartása és van, akinek semmi godja nincs ezzel.
- Van, aki könnyen kimutatja az érzelmeit és van, akinek ez nehézséget okoz.
- Van, aki a kötött munkarendet szereti és van, aki nem tudja elviselni az ilyesfajta kötöttséget.
- Van, aki szinte mindig ugyanazt az ételt fogyasztja és van, aki szeret új ízeket kipróbálni.
- Van, aki mindig pontos, van, aki akár egy órával a megbeszélt időpont előtt érkezik egy találkozó helyszínére és van, aki nyugodt lélekkel késik fél órát és fel sem merül benne, hogy illene értesíteni a rá várakozó embert.
- Van, aki utálja a fotózást és van, akit közömbösen hagy.
- Van, aki zajérzékeny és van, akit egyáltalán nem zavar az erős zaj.
- Van, akinek kisgyerekkora óta ugyanaz a speciális érdeklődési területe és van, akinél ezek állandóan változnak.
- Van, aki arcvak és van, aki jó arcmemóriával rendelkezik.
- Van, aki ragaszkodik néhány megszokott ruhadarabhoz és van, aki változatosan öltözködik.
- Van, aki sokszor stimmel és van, aki szinte soha.
- Van, akit hamar lefárasztanak a szociális események és van, akit felpörgetnek.
- Van, aki harcos természetű és van, aki áldozattípus.
- Van, aki könnyen dekódolja mások érzelmeit és van, akinek ez nagyon nehezen megy.
- Van, aki be szokta tartani az ígéreteit és van, aki nem annyira.
- Van, aki mindig a megszokott útvonalakon jár és van, akit egyáltalán nem zavar, ha el kell térni ezektől.
- Van, akinek családja van és van, aki még párkapcsolatra sem vágyik.
- Van, aki beszűkült érdeklődésű és van, aki sokoldalú.
- Van, aki nyíltan beszél önmagáról és van, aki zárkózott.
- Van, aki szétszórt és van, aki rendszerető.
És persze sok pontnál előfordul köztes állapot is.
Mint látható, az autisták igencsak sokfélék. Ahogy a The Mighty oldalon megjelent cikkben is szerepel, lehet, hogy vannak diagnosztikai kritériumok, de mindenki másképp felel meg azoknak. Ahogyan egy diagnosztizálással foglalkozó szakember is megjegyezte, minden hozzá forduló érintettől tanul valami újat az autizmusról – és minden esetben meggyőződik róla, hogy a jóval széleskörűbb a spektrum, mint korábban gondolta.
Miben különbözik mégis legtöbb felnőtt aspi (természetesen nem az összes) az NT-ktől sok más embertől?
Abban, hogy toleránsak azzal, aki bármilyen tekintetben eltér az átlagtól. Az ő társaságukban nem kell attól tartani, hogy furcsán néznek valakire azért, mert nem néz mások szemébe, mert feltűnően stimmel, mert más a bőrszíne, azonos nemű párja van stb.
Mert a sokféleség érték.
