– Tizenketten vagyunk a csoportban. Az egyik lány szenvedélyes íjász. Van egy fiú, aki nagyon jó fizikából, ő ukrán származású, és van egy másik, aki Asperger-szindrómás, ő vegyésznek tanul.
– Azért ne velük barátkozz majd.
– ???
– Nem úgy értem. Beszélgess velük nyugodtan, de inkább a többiekkel köss majd barátságokat.
A párbeszédben résztvevő személy (aki hallgatta a beszámolót a csoportról) semmit nem tudott a két csoporttársról azon kívül, hogy egyikük ukrán származású és ért a fizikához, másikuk aspergeres és ért a kémiához. A csoport többi tagjáról pedig csak annyit feltételezhetett, hogy nem ukrán származásúak és nem aspergeresek. Ezek alapján az utóbbiakat méltó barátnak ítélte meg a beszélgetőpartnere számára, míg az előbbieket nem. Ha pedig másnak azt tanácsolja, hogy ne barázkozzon ukrán származásúakkal vagy autistákkal, akkor vélhetően ő maga sem tesz másként a saját életében.
Mindez annyit jelent, mint sztereotípiák alapján privilégiumokat tulajdonítani bizonyos személyeknek vagy csoportoknak. Olyan előjogokat, amelyek annyira természetesek azok számára, akik részesülnek bennük, mint az, hogy van levegő. Nem tűnik fel a meglétük. Épp ezért ha másvalaki életéből hiányoznak, az nem különösebben fontos. Általában ha valaki tudomására jut, hogy nem mindenki rendelkezik olyan alapjogokkal, amelyekkel ő igen, igyekszik tudomást sem venni róla. Lényeg, hogy ő igen. Aki nem, az biztosan maga tehet róla, vagy ha nem, akkor sajnos ilyen a világ.
Mindannyian rendelkezünk privilégiumokkal, amelyek közül sokról azt sem tudjuk (vagy nem akarjuk tudni), hogy azok. Viszont nem azért részesülünk bennük, mert megdolgoztunk értük. A továbbiakban olyan privilégiumok listája következik – a teljesség igénye nélkül – amelyekben abban az esetben részesülsz, ha neurotipikus vagy. Természetesen nem minden neurotipikus rendelkezik ugyanezekkel a privilégiumokkal és nem minden neurodivergens személy szembesül ugyanezekkel a problémákkal (amelyek mértéke és az egyénre gyakorolt hatása is változó lehet):
- Nem aggatják rád a “beteg”, “fogyatékos”, “rendellenes”, “nem normális” és hasonló kifejezéseket, ezek minden negatív jelentéstartalmával együtt.
- A “neurotipikus” szót nem hasznáják szitokszóként vagy pejoratív értelemben, vagyis nem kell azt érezned, hogy az állapotod szégyen vagy épp nevetség és gúny tárgya.
- Nem gondolják azt, hogy azért, mert NT vagy, gyógyítani kellene téged, sem azt, hogy intézetben lenne a helyed vagy jobb lenne, ha egyáltalán nem is léteznél.
- Nem tartanak másokra nézve veszélyesnek; nem feltételezik, hogy nagyobb eséllyel követsz el bűncselekményt pusztán azért, mert NT vagy.
- Senki nem tekint úgy rád, mint valami ismeretlen lényre, amit a biztonság kedvéért jobb elkerülni.
- Ha egy neurotipikus személy gyilkosság áldozata lesz, nem azt mondják mások, hogy így a legjobb neki. Ha az elkövető egy szülő, nem őt kezdik sajnálni az áldozat helyett és nem keresnek olyan mentséget számára, hogy szegény biztos nem bírta a gyerek nevelésével járó terheket.
- Nem úgy tekintenek rád, mint aki minden kétséget kizáróan terhet jelent a családja, a tágabb környezete és az összes adófizető számára.
- Nem szenvedsz automatikusan hátrányt az oktatásban vagy a munkaerőpiacon, függetlenül attól, hogy milyen képességekkel rendelkezel.
- Nem kell attól félned, hogy mások akarják meghozni helyetted a saját életedre vonatkozó döntéseket.
- Nem azon van állandóan a hangsúly, hogy mit nem tudsz.
- Ha van egy téma vagy tudományág, amelyben kiemelkedő teljesítményre vagy képes, nem feltételezik mások, hogy abban zseni vagy, de semmi máshoz nem értesz.
- Nem veszik kevésbé komolyan a véleményedet, álláspontodat csak azért, mert NT vagy.
- Nem tulajdonítják mások a nekik nem szimpatikus megnyilvánulásaidat pusztán az idegrendszeri hálózatodnak.
- Nem kiskorúsítanak – nem beszélnek veled felnőtt létedre úgy, mint egy kisgyerekkel és nem várnak tőled akár ismeretlenül is átlagon aluli teljesítményt.
- Nem érzed úgy, hogy folyamatosan egy tőled idegen szerepet kell játszanod azért, hogy befogadjanak.
- Nem kell titkolnod az állapotodat annak érdekében, hogy megtarthasd az állásodat és megmaradjanak a baráti vagy szakmai kapcsolataid.
- Nem gondolják azt, hogy nem vagy képes más emberekkel kapcsolatot teremteni, közösségbe beilleszkedni, érzelmeket mutatni, empatikusnak lenni.
- Nem kirívó esetként könyvelik el, ha egyetemen tanulsz, dolgozol, családod van.
- Nem gondolják azt, hogy nem lehetnek szexuális igényeid.
- Nem mondják azt, hogy ne legyenek gyerekeid, mert olyanok lehetnek, mint te.
- Ha valaki igényt tart a társaságodra, azt mások nem egy nagy kegynek vagy a sajnálatnak tudják be a másik ember részéről.
- Nem bámulnak nyilvános helyeken és nem szólítanak fel arra, hogy távozz, mert a senkinek nem ártó viselkedésed esetleg zavar másokat.
- Nem sajnálnak mások és nem használnak eszközként arra, hogy a saját nagylelkűségüket bizonygassák, pl. nem tesznek olyan megjegyzést, hogy “Jaj, én annyira együtt érzek szegényekkel (ugyanakkor hálát adok a sorsnak, amiért én és a családom nem ilyenek vagyunk.)”
Persze sok neurotipikus erre azt mondaná, hogy
“én nem részesülök privilégiumokban,
ugyanúgy diszkriminálnak azért, mert más a nemi irányultságom / nő vagyok / nemzeti kisebbséghez tartozom / más a bőrszínem / hátrányos anyagi körülmények között élek / mozgáskorlátozott vagyok / idős vagyok stb.”
És való igaz, hogy a fenti privilégiumok hiányát nem csak autisták, de mások is tapasztalhatják. Ahogy az is, hogy sokan másfajta privilégiumokban nem részesülnek, vagy esetleg úgy érzik, hogy az autisták (vagy mások) élethelyzete még így is sokkal elviselhetőbb, mint az övék.
“Amit ti kapok, az semmiség ahhoz képest, amivel nekem kell szembesülnöm nap mint nap, úgyhogy ne panaszkodjatok.”
Azonban a más területeken elszenvedett hátrányok nem érvénytelenítik a neurotipikus privilégiumok meglétét. Az észrevételed csupán azt jelenti, hogy te magad is igazságtalanul vagy megfosztva bizonyos privilégiumoktól. Viszont a saját társadalmi helyzetedet más csoportok hasonló problémáinak negligálásával vagy tagadásával nem fogod tudni előmozdítani – ellenkezőleg, önteltnek és egocentrikusnak fogsz tűnni olyan emberek szemében, akik akár partnereid is lehetnének az egyenlő jogokért vívott küzdelemben.
Ne feledjük, hogy a privilégiumokért, amelyeben akár heteróként, akár neurotipikusként, férfiként, fiatalként stb. részesülünk, semmit nem tettünk. Ha pedig így van, akkor abszolút jogtalanul vitatjuk el ezeket olyan emberektől vagy csoportoktól akik vagy amelyek szintén nem tettek semmit az ellen, hogy részesüljenek bennük. Továbbá senki nem tudhatja, mikor kerül át ő maga vagy a családtagja egy alulprivilegizált csoportba (pl. azáltal, hogy egy baleset következtében mozgáskorlátozottá válik, más országba kénytelen költözni, kiderül a gyerekéről, hogy a saját neméhez vonzódik, autista gyereke születik stb.), aminek következtében nagyon gyorsan újra kell majd gondolni sokmindent. Kirekesztés helyett tehát érdemes inkább segíteni, de legalábbis nem gátolni a marginalizált csoportokat abban, hogy megkapják mindazt, ami alapjogon járna nekik.