Mi az autizmus?
Többféle definíció létezik az autizmusra, és hogy ki melyiket érzi magához közelebb, az attól függ, hogy milyen szemléletet tett magáévá. Amiben az érdekvédő érintettek, szakemberek, valamint érintett és nem érintett támogatók egyre inkább egyetértenek: az autizmus egy idegrendszeri fejlődés által kialakult eltérő képességprofil. Az autisták sokfélék és ugyanúgy különböző személyiséggel rendelkeznek, mint a neurotipikusok.
Mi nem az autizmus?
– Nem betegség (már a szakirodalom sem annak tartja)
– Nem divat – ennek ellenére vannak, akik Asperger-szindrómásnak tartják magukat anélkül, hogy tudnák, mi is valójában az autizmus. A valóságban egy marginalizált csoport tagjaként élni és nap mint nap szembesülni a többségi társadalom hozzáállásával nem valami menő dolog, hanem egy kihívás.
– Nem nevelési hiba – bár sokan az autisztikus viselkedést még mindig a nem megfelelő nevelésnek tulajdonítják, a szülői magatartás, nevelési elvek és az autizmus kialakulása között nincs összefüggés.
Az autizmussal kapcsolatos általános gondolkodást egyre kevésbé, de még mindig jelentősen átszövik a sztereotípiák. Ez ellen a minél szélesebb körben lévő ismeretterjesztéssel, a sztereotípiák megcáfolásával lehet tenni.
Mire fontos ráirányítani a figyelmet?
Ne rólunk, hanem velünk
Már nem az az időszak van, amikor az autistákat elzárták a világ elől és mindenre alkalmatlannak tartották. Az autisták ma már láthatóak és hallhatóak, és sokan közülük hisznek abban, hogy azoknak az embereknek, akiket egy döntés érint, érdemben részt kell venniük annak a meghozatalában.
Az egyén fontossága
Mindenkinek jár a tisztelet, függetlenül a nemétől, bőrszínétől, faji és etnikai hovatartozásától, szexuális irányultságától, iskolázottságától, korától, képességprofiljától.
A közösség fontossága
Akkor tudunk jobb eredményeket elérni, ha egymással együttműködve a közösség érdekeit tartjuk szem előtt. Nem szegregációra, egymástól elkülönített csoportokra van szükség, hanem olyan közösségre, amibe mindenki beletartozik – így tudjuk az egész közösség érdekeit szolgáló pozitív irányú változásokat elősegíteni.
Tolerancia
Fontos a másság, a más gondolkodás, a másfajta világnézet, viselkedés feltétel nélküli elfogadása – nem az egyetértés, azonosulás vagy követés, hanem az elfogadás. Az, hogy a másik embert, a gondolkodását, világnézetét feltétel nélkül elfogadjuk olyannak, amilyen – legyen a másik ember bármilyen nemű, korú, anyagi helyzetű, legyen bármilyen bőrszíne, vallása, nemi irányultsága, legyen akár autista, mozgássérült, látássérült stb.
Szolidaritás
A különböző társadalmi csoportok közösségvállalása, kölcsönös segítségvállalása egyénileg és közösségileg is erősíti őket, legyenek akár kisebbségi, akár többségi csoportok. A marginalizált csoportok által elszenvedett hátrányok felismerése és az ezek megszüntetésére irányuló közösségi tevékenység nem sajnálatot jelent, hanem a rendszerszintű elnyomás elleni fellépést.
Egyenlő esélyek
Mindenki jogosult arra, hogy fejlődhessen és kihozhassa magából a legtöbbet, azonban ez az emberi sokféleségből adódóan differenciálást igényel. Nem az tehát a megoldás, hogy mindenki mindenből ugyanazt kapja, hanem hogy a lehetőségek az egyéni igényekhez mérten legyenek biztosítva.
Rendszerkritikus gondolkodás
Egy demokratikus közösség akkor működőképes, ha az emberek tájékozott döntéseket tudnak hozni a saját és a közösség életével kapcsolatos kérdésekben. Ezt akkor tudják megtenni, ha képesek és hajlandóak a társadalmat átszövő gazdasági és politikai rendszereket figyelembe véve gondolkodni. A tájékozódás, az átfogó és kritikus gondolkodás révén az emberek jobban megértik a körülöttük lévő folyamatokat, könnyebben átlátják azok kiindulópontját és okait, és hatékonyabban fel tudnak lépni az általuk tapasztalt igazságtalanságok ellen.
