Az aspik sokszor a különbözőség és a környezettől érkezett negatív visszajelzések hatására olyasmiért érzik hibásnak magukat, amiről egyáltalán nem tehetnek és amin nem lehet vagy nagyon nehéz lenne változtatni (és sokszor nem is kell).
Azonban ezek hatására sokszor nem veszik észre, mikor van az, amikor egyfajta viselkedés, reakció már választott, ezzel pedig maguknak vagy másoknak okoznak kisebb-nagyobb kellemetlenséget.
Hol vannak a határok? Mi az, ami nem a te hibád és mi az, amit már érdemes megfontolni?
1. Nem a te hibád, hogy más vagy, mint a nagy átlag.
A te hibád, ha utálsz másokat, amiért nem olyanok, mint te.
2. Nem a te hibád, ha csendben ülsz egy társaságban, mert kényelmetlen neked a szituáció.
A te hibád, ha durván visszautasító vagy másokkal, mert kellemetlen neked társaságban lenni.
3. Nem gond, ha nem megy neked a felszínes csevegés és inkább lényegi dolgokról szeretsz beszélni.
Probléma, ha a csevegést értelmetlen ostobaságnak állítod be, amellyel csak üresfejű NT-k múlatják az időt.
4. Nem a te hibád, ha szeretsz sokat beszélni a speciális érdeklődési területedről és az sem, ha nem veszed észre a beszédmennyiségre vonatkozó nem túl egyértelmű negatív visszajelzéseket.
A te hibád, ha a negatív visszajelzéseket szándékosan figyelmen kívül hagyod és csakazértis úgy alakítod a társalgást, ahogy neked tetszik.
5. Nem a te hibád, ha kerülöd a testi érintést.
A te hibád, ha durván elutasítasz valakit, mert szándékosan vagy akaratlanul (nem provokatív módon) hozzád ér.
6. Nem te tehetsz arról, hogy vannak, akik pusztán azért, mert autista vagy, kevesebbre tartanak.
A te hibád, ha ezt a visszájára fordítod és azt mondod, hogy valójában az autisták érnek többet másoknál.
7. Nem a te hibád, ha úgy gondolod, más érintettek bizonyos területeken nálad kevésbé jól funkcionálnak.
A te hibád, ha ezért látványosan kevesebbre tartod őket magadnál.
8. Nem a te hibád, ha más érintettekkel kevés kapcsolódási pontot találsz.
A te hibád, ha saját magadat tartod az “igazi aspinak”, ezáltal pedig kétségbe vonod mások érintettségét.
9. Nem a te hibád, ha a gyengébb szociális készségeidből adódóan nehezen vagy egyáltalán nem megy neked a párkapcsolat kialakítása.
A te hibád, ha ezért kizárólag a másik nemet teszed felelőssé, magadat pedig áldozatnak állítod be.
10. Nem a te hibád, ha valamit a szociális korlátaid miatt nem tudsz az elvártnak megfelelően megcsinálni.
A te hibád, ha az autizmust eszközként használva kibújsz valami alól, amit egyébként meg tudnál csinálni.
11. Nem a te hibád, ha szükséged van olyan körülményekre (pl. hogy időnként egyedül elvonulhass), amilyenekre a körülötted lévőknek nincs igényük.
A te hibád, ha az autizmusra hivatkozva próbálsz elérni valamit, amire nem lenne feltétlenül szükséged, pusztán másokkal szembeni előnyt biztosít számodra.
12. Nem a te hibád, ha fárasztanak vagy untatnak az NT-k autizmussal kapcsolatos bosszantó, sztereotípiákon alapuló kérdései vagy megjegyzései.
A te hibád, ha ezekre bunkó módon reagálsz.
13. Nem a te hibád, ha mások a gyengébb szociális készségeidet látva kihasználnak.
A te hibád, ha ezt te is tudatosan megteszed azokkal, akik nálad is nehezebben teremtenek kapcsolatokat.
14. Nem a te hibád, ha a sokféle inger, a változások, a váratlan események túlterhelnek.
A te hibád, ha nem próbálod a lehetőségekhez mérten tudatosan tágítani a komfortzónádat.
15. Nem a te hibád, ha az autizmusról keveset tudó NT-k nem várnak tőled olyan teljesítményt, mint egy másik neurotipikustól.
A te hibád, ha kényelmesen hátradőlsz és azt mondod, neked semmiben nem kell megerőltetned magad, mert az autizmus mindenre mentség.
16. Nem a te hibád, ha valaki félreérti a szándékaidat.
A te hibád, ha nem veszed figyelembe az ezzel kapcsolatos építő kritikát (nem a beszólásokat).
17. Nem a te hibád, ha mások sajnálnak, amiért “ilyen vagy”.
A te hibád, ha direkt sajnáltatod magad, amiért más vagy, mint a nagy átlag.
18. Nem a te hibád, ha mások nem hiszik el, hogy autista vagy.
A te hibád, ha az információ fokozatos adagolása helyett kéretlenül másokra zúdítasz egy halom tudományos tényt és ezáltal ők elveszítik az érdeklődésüket.
19. Nem a te hibád, ha mások rögtön azzal a sztereotipikus képpel azonosítanak, ami a fejükben él az autistákról.
A te hibád, ha direkt rájátszol ezekre a sztereotípiákra csak azért, hogy megfelelj az elvárásoknak.
20. Nem a te hibád, ha nem úgy éled az életedet, ahogyan az a körülötted lévők szerint megfelelő lenne (neked).
A te hibád, ha a te életformádat állítod be az egyedüli értékesnek.
