A maszkolásról már egy korábbi cikkben is volt szó. Autizmus esetében ez röviden ezt jelenti: az érintettek tudatosan vagy öntudatlanul igyekeznek elrejteni azokat a tulajdonságaikat/karakterjegyeiket, amelyek arra következtetnek, hogy különböznek az átlagtól, így igyekeznek elkerülni a környezetükből érkező rosszallást, bírálatokat vagy kirekesztést.
A maszkolás (masking) fogalmát és folyamatát nem mindenki ismeri, és ezzel a témával kapcsolatban is léteznek tévhitek. Lássunk néhányat, és a hozzájuk kapcsolódó tényeket is:
1. tévhit: A maszkolás kizárólag tudatosan történik
Sokan azt gondolják, hogy az autisták tudatosan rejtik el azokat a személyiségjegyeiket, amelyek arra utalnak, hogy különböznek az átlagtól, ám a maszkolás legtöbbször egy teljesen öntudatlanul alkalmazott túlélési mechanizmus, ami fizikailag és lelkileg is kimerítő.
A maszkolás – kis mértékben – nem csak az autistákra jellemző, hisz mindenki törekszik arra, hogy minél jobb benyomást tegyen másokra, ezért aztán bizonyos szituációkban nem pontosan úgy viselkedik, ahogy az tőle megszokott, hanem igyekszik egy pozitívabb képet mutatni magáról. Ez legtöbbször teljesen automatikusan történik, azaz nem kell megállni és gondolkodni, hogy most mit is csináljunk, mit is mondjunk. Autisták esetében a folyamat hasonlóan zajlik, csak épp sokkal többször és jóval nagyobb intenzitással.
2. tévhit: Minden autista ember maszkol
Nem mindenki. Vannak, akik nem képesek rá, és vannak, akik tudatosan figyelnek arra, hogy önmagukat adják. Utóbbiak általában azok az érintettek, akik felismerték a maszkolás káros következményeit ÉS felépítettek annyi önbizalmat, hogy merik önmagukat adni anélkül, hogy a környezet esetleges negatív reakciójától tartanának. A maszkolás elhagyása hosszú folyamat és nem is mindig sikerül teljes eredményt elérni.
3. tévhit: A maszkolás állandó
A maszkolás szituációtól, környezettől és a jelenlévő ember(ek)től függően változó lehet és számos más tényező is befolyásolhatja, mint például a stressz, a fáradtság vagy a mentális egészség.
4. tévhit: A maszkolás csak nagyobb társasági eseményeken fordul elő
A maszkolás ugyanúgy előfordul a mindennapi életben, mint például iskolában, munkahelyen, családtagokkal, barátokkal, ismeretlenekkel való interakció során.
5. tévhit: A maszkolás a “magasan funkcionálás” jele
A spektrum bármelyik pontján lévő érintettnél előfordulhat a maszkolás. A funkcionaltásra utaló címkék, amelyek aszerint osztályoznak, hogy mikre képesek vagy nem képesek az autisták, túlságosan egysíkúak, hisz minden érintett teljesíthet jól bizonyos területen / élethelyzetekben, míg máshol több időre vagy segítségre van szüksége.
6. tévhit: A maszkolás megkönnyíti az autista létet
Bizonyos szituációkat a maszkolás könnyebbé tehet abban az értelemben, hogy az érintett sikeres lehet a környezet elvárásainak való megfelelésben. Hosszú távon azonban a maszkolás kiégéshez, önbizalomhiányhoz és a mentális egészség megromlásához vezet.
7. tévhit: A maszkolás rögzülése által az autizmus megszűnhet
A maszkolás nem huzalozza át az ember idegrendszerét, tehát azáltal nem szűnik meg autistának lenni. Az autizmus egy élethosszig tartó állapot, egy eltérő érzékelési- és képességprofil, amit nem lehet és nem is kell megszüntetni vagy átformálni. A maszkolás által az egyén legfeljebb azt érheti el, hogy az adott szituációban “nem néz ki autistának”, hisz pont az a célja, hogy mások ne vegyék észre a különbözőségét, ezáltal pedig ne tartsák furának és ne bírálják érte. Ettől azonban még belül ugyanúgy önmaga marad.
8. tévhit: A maszkolás azt jelenti, hogy az illető nem őszinte, hamis képet mutat magáról
A maszkolás nagyrészt öntudatlanul zajlik, tehát az érintett nem előre átgondoltan és pláne nem ártó szándékkal mutatja magát másnak, mint amilyen. Az autisták a maszkolás által a társadalmi elvárásoknak próbálnak megfelelni, ami nagyfokú figyelemről és alkalmazkodási szándékról tanúskodik.
9. tévhit: A maszkolás nem egy nagy ügy
A maszkolás egy állandó koncentrációt igénylő tevékenység, amely rengeteg energiát emészt fel és nagyfokú stresszel jár, a hosszú távú következményei pedig – amint arról már volt szó – az egyénre nézve rendkívül károsak.
10. tévhit: A maszkolás nem is létezik
Nem is gondolnánk, de nagyon sokan, köztük autizmussal foglalkozó szakemberek sem hallottak még a maszkolásról, és azt gondolják, hogy az érintett megválasztja, hogyan viselkedik az iskolában/munkahelyen, hogyan otthon, hogyan másokkal, hogyan egyedül, és hogyan az egyes szituációkban. Ez az egyik oka annak, ha pl. egy szülő nem érti, miért viselkedik a gyerek a pedagógus szerint “példásan” az iskolában, miközben otthon nehéz vele. Nem látja át, hogy miután a gyerek az iskolában rengeteg energiát fordít a maszkolásra, a biztonságosabbnak ítélt otthoni környezetben erre kevesebb szükség van, esetleg ki is engedi magából az intenzívebb maszkolás okozta feszültséget. Ugyanez előfordulhat egy olyan munkahely esetében is, ahol az érintett felnőtt nem meri szabadon önmagát adni.
Összefoglalva: a maszkolás oka nem az autizmus, hanem azok a társadalmi elvárások, amelyek szerint nem lóghatsz ki a sorból, mert ha igen, akkor fura vagy, veszélyes vagy, kerülni kell téged, kevesebbet érsz. Az autizmus azonban nem valami veszélyes dolog, csupán egy eltérő képességprofil, ami nem ér sem többet, sem kevesebbet a neurotipikus képességprofilnál. Épp ezért fontos jobban megismerni az emberi különbözőségeket, hogy a világ mindenki számára egy jobb hellyé váljon.
