Autizmus érintett szemszögből
Autista felnőttek és érintett gyerekeket nevelő szülők időről-időre szembesülnek azzal a kijeletnéssel, hogy “kicsit mindannyian autisták vagyunk”. Való igaz, hogy az autizmus nem egysíkú, nem
A maszkolásról már egy korábbi cikkben is volt szó. Autizmus esetében ez röviden ezt jelenti: az érintettek tudatosan vagy öntudatlanul igyekeznek elrejteni azokat a tulajdonságaikat/karakterjegyeiket,
Ebben a gyűjteményben autista felnőttek mondják el, hogyan élik meg az autizmusban való érintettségüket. Mindegyik más és éppen ezért egyik sem tekinthető az autisták egyetemes tapasztalatának. A személyes történetek egyediek, és bár az érintetteknek lehetnek közös vonásaik, ugyanúgy jellemző rájuk a sokféleség – ezért is hívják az autizmust spektrumnak.
Az 1940-es években jelentek meg az első olyan információk az autizmusról, amelyek viszonylag szélesebb körben elterjedtek. Ezek nagyrésze ma már nem mondható helytállónak, hisz azóta
Furán hangzik? Pedig igaz: sok érintett, elsősorban felnőttek egyáltalán nem szeretik az autizmusra való figyelemfelhívás hónapját. Sőt, jó néhányan közülük nem egyszerűen “nem szeretik”, hanem
Jelen cikk Chris Bonnello brit autista érdekvédő és blogger írásán alapul. A szerző pedagógusként is dolgozik, könyvet is írt, országában pedig az egyik legismertebb érintett
“29 éves vagyok, autista. Nem akarok gyereket, mert mi van, ha nem tudok vele empatikus lenni, nem tudok hozzá kötődni, ezért rossz szülő leszek, aki
Kissé meglepett, hogy Greta Thunberg, a 16 éves Asperger-szindrómás klímaaktivista még egy autizmus témájú oldalon is kap támadásokat. Más oldalakon persze jóval többen vannak, akik
A Pesti Srácok ominózus cikke a Coca-Cola botrány kapcsán felvet néhány olyan kérdést, ami az érintett csoportoktól függetlenül is kifejtésre szorul, hisz nem csak őket
