Mi kell tenned, ha rettenetesen frusztrál az a tény, hogy egyre több autista hallatja a hangját és maga az autizmus témája is egyre több helyen kerül megemlítésre? Szónokolnak arról, hogy egyre több fogyatékos is a társadalom hasznos és értékteremtő tagja lehet, amennyiben a többségi társadalom változtat a hozzájuk való viszonyulásán – aztán még ők háborodnak fel, ha megpróbálod őket visszarugdosni a retarddobozba, ahová valók. Már a Sesame Street-ben is van ilyen retardált szereplő, aztán még van képük azt mondani, hogy a gyerekek érdekét szolgálja az, ha korán megismerkednek az ilyen másságnak nevezett elmebajjal. Az alábbiakban tíz tippet mutatunk be azoknak, akik mélységes ellenszenvüknek akarnak hangot adni anélkül, hogy kicsit is változtatniuk kellene saját korlátolt látásmódjukon.
1. Érvelj azzal, hogy az autizmus betegség, beteg emberek álláspontja pedig nem összemérhető az egészséges, normális többségével. Ha olyan eszetlenségeket hoznak fel ellene, mint hogy az autizmus nem más, mint egy átlagostól eltérő képességprofil, netán olyan fura szavakat mondanak, mint a “neurodiverzitás”, egy mozdulattal söpörd le mindet az asztalról: fölösleges mindenféle magyarázkodás, nem kell beleásnod magad a témába ahhoz, hogy megmondd, mi normális és mi nem: az, amit te annak tartasz és ami a te privilegizált társadalmi státuszodhoz hozzájárul. Ne hagyd magad elbizonytalanítani.
2. Semmiképp se engedj abból a meggyőződésedből, hogy te jobban tudod, hogy mi a jó egy autistának, mint ő maga – akkor sem, ha egyébként semmit sem tudsz az autistákról. Egyértelmű, hogy mivel te a neurotipikus többséghez tartozol, máris eldöntheted, hogy egy szerinted alsóbbrendű csoport tagjainak hogy kell gondolkodni, mikor mit kell és mit nem kell csinálni, hogyan kell viszonyulni a többséghez – ennek adj is hangot minél több online felületen. Ha egy érintett netán felhívná a figyelmedet arra, hogy épp az NTsplaining változatos eszközeivel élsz, érvelj azzal, hogy olyan nem is létezik – elvégre, mint mindent, te ezt is jobban tudod.
3. Az érdekvédő aspergereseket állítsd be szélsőséges NT-gyűlölőnek. Azoknak, akik saját bevallásuk szerint azon dolgoznak, hogy az autistákat a társadalom másokkal egyenjogú tagjaiként ismerjék el, vágd a szemükbe, hogy valójában az NT-ket akarják elnyomni azért, hogy a saját nyomorult életüket jobbá tegyék, továbbá korlátoznak a szólásszabadságodban, elvégre lassan ki sem fejtheted az autistákkal szembeni ellenszenvedet anélkül, hogy fel ne háborodna valaki. Az “egyenjogúság” szó hallatára vizionálj szabadjára engedett, üvöltő retardokat, akik ellehetetlenítik mások életét. Fejtsd ki, hogy azért tart ott az ország, ahol, mert az ilyen szélsőségek máris megmutatkoznak.
4. Mutass rá arra, hogy több ész nélkül lövöldöző őrültnél is Asperger-szindrómát állapítottak meg, ebből pedig vond le azt a következtetést, hogy az Asperger-szindrómások mind érzelemmentes, agresszív, kiszámíthatatlan pszichopaták, integrációjuk erősen ellenjavallt, hisz mint a fenti példa is mutatja, veszélyesek lehetnek. Ha valaki azzal kontrázik, hogy az Asperger-szindrómások körében semmivel sem gyakoribb az agresszivitásra, mások bántására irányuló hajlam, mint a neurotipikusok körében, kezdj tudatos angolnázásba: érvelj azzal, hogy NT-k esetében csakis a meg
nem értő környezet, azaz mások tehetnek az illető agresszivitásáról, míg az aspiknál ez belülről jön.
5. Politikusok számodra ellenszenves tetteit, megnyilvánulásait magyarázd Asperger-szindrómával. Ha netán megjelenik a hírekben egy ilyen eset, rögtön húzd rá az AS-t más, általad nem kedvelt politikusokra is. Így egyszerre szidhatod a politikusokat és az autistákat, ami minden bizonnyal dupla megelégedettséget jelent.
6. Mutass rá arra, hogy az életben sokkal nagyobb problémák is vannak holmi autisták érdekvédelménél. Légy különös tekintettel azokra a problémákra, amelyek téged személyesen érintenek és tüntesd fel őket a nemzet vagy egyenesen az emberiség problémáiként. Miközben az autistákat érintő problémákat és őket magukat jelentéktelennek állítod be, semmiképp se felejtsd el megemlíteni, hogy egyébként
mennyire nagy terhet jelentenek ők a társadalom számára és mennyivel könnyebb lenne mindenkinek, ha ők nem is léteznének (vagy ha már léteznek, maradjanak a négy fal között).
7. Érvelj azzal, hogy te nem nyomod el az autistákat és ebből vond le azt a következtetést, hogy ők nincsenek is elnyomva. Ha valaki nem ért egyet, jegyezd meg, hogy a te autista ismerősöd sem érzi magát elnyomva (ha nincs ilyen ismerősöd, akkor találj ki egyet). Ha netán egy érintett osztja meg veled az ezzel kapcsolatos negatív tapasztalatait, fölényes hangnemben oktasd ki, hogy inkább tanulja meg értékelni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a rendszer élén álló politikusok értük tesznek. Ha képtelen belátni mindezt a kegyes jóindulatot és rengeteg erőfeszítést a kormány részéről, állítsd őt be egy mindennel elégedetlen, folyton nyavalygó panaszgörcsnek, akinek így már érted, hogy miért van szar élete.
8. A gyerekedet igyekezz távolt tartani autista/aspergeres kortársaitól, magyarázd el neki, hogy őket jobb meg sem látni, szegények nem tehetnek róla, hogy ilyenek, de milyen szerencse, hogy ti egészségesek és normálisak vagytok. Ezt egy gyerek sem gondolja eredendően így, felelős szülőként neked kell megtanítanod rá. Viszont ha a gyereked csoportjába vagy osztályába autista gyerek kerül, azt már semmiképp se hagyd figyelmen kívül, sőt, minél hangsúlyosabban nyilvánítsd ki mélységes ellenszenvedet és tiltakozásodat a tankerület felé, csakis a gyereked védelmében – tedd szóvá, hogy egy autista gyerek kizárólag hátráltatja a többieket, mi több, a végén még a tied utánozni fogja az ő viselkedését és őt is autistának fogják nézni, mi több, ő is autista lesz – ez pedig felháborító lenne.
9. Amennyiben egy érintett látványosan nem értékeli, netán meg is sértődik egy olyan megjegyzésen, mint pl. “Nahát, ahhoz képest, hogy aspergeres vagy, nem is vagy olyan buta”, kontrázz azzal, hogy te ezt őszinte dicséretnek szántad. Nyomatékosítsd a hatást felháborodással vagy sértődéssel, teremts egy látszólag érthetetlen szituációt, amelyben elképesztőnek állítod be, hogy holmi alsóbbrendű emberek nem képesek értékelni a te jó szándékodat. A te jó szándékod ugyebár megkérdőjelezhetetlen, tehát vitathatatlanul felülírja mások ítélőképességét, érzékenységét vagy akár az olyan konkrét tényeket is, mint hogy az Asperger-szindrómások átlagos vagy átlag feletti IQ-val rendelkeznek. Ha nem éred el a kívánt hatást, igazságtalanul megsértett önérzettel vonulj ki a helyzetből, de előtte ne felejts el még jól belerúgni a másikba és megjegyezni, hogy mégiscsak egy utolsó nyomorult, aki megérdemli a sorsát.
10. Ha elfajul a helyzet, továbbra is keményen ragaszkodj a legdurvább előítéleteidhez, mondd is ki őket és a hatás kedvéért fűszerezd némi indulattal is. Használj minél több szitokszót és érzelemkifejező nyelvi elemet a mondanivalód megcáfolhatatlanságának alátámasztása érdekében. Ha valaki leérvel, kezdj személyeskedésbe. Ne fogd vissza magad, ebben garantáltan te vagy a jobb, hiszen valószínűleg már sok hasonló helyzetben éltél ezzel a módszerrel. Ha az illető nem válaszol vagy vitára alkalmatlannak tart, állítsd be őt gyávának, akinek fáj az igazság, majd könyveld el az egészet a saját győzelmednek.
_________________________________________________