Autizmus érintett szemszögből
Autista felnőttek és érintett gyerekeket nevelő szülők időről-időre szembesülnek azzal a kijeletnéssel, hogy “kicsit mindannyian autisták vagyunk”. Való igaz, hogy az autizmus nem egysíkú, nem
Autista felnőttek és érintett gyerekeket nevelő szülők időről-időre szembesülnek azzal a kijeletnéssel, hogy “kicsit mindannyian autisták vagyunk”. Való igaz, hogy az autizmus nem egysíkú, nem
Az emberi idegrendszer sokféle, tehát az emberek különbözőképpen érzékelik az őket körülvevő világot, és különbözőképpen kapcsolódnak hozzá. Ezek közt nincs helyes vagy helytelen, mindegyik érzékelési mód az emberi agyműködés egy természetes variációja.
Az autizmus nem egy lineáris spektrum a kevésbé láthatóan érintettől a látványosan érintettig. Sokféle módon és mértékben befolyásolhat egy-egy képességet, és így, mivel mindannyian különbözőek vagyunk, más-más helyet foglalunk el a spektrumon.
Jelen cikk az Autistic not weird blog legutóbbi bejegyzésén alapul. Mint ismeretes, a blogról nem lehet fordítani, de fontosnak tartom több kiemelkedően hasznos cikk tartalmát megismertetni az angolul nem vagy kevésbé tudókkal is, ezért ezt a cikket is összefoglalom a saját szavaimmal, néhány saját tapasztalattal kiegészítve. Elvileg nem alkothatunk ítéletet másokról a
Az önszimuláló viselkedés, vagyis a stimmelés olyan ismétlődő mozgássorra utal, amelyet stressz vagy érzékszervi túlterhelődés, ritkábban öröm vált ki. Célja az önnyugtatás, a feszültség levezetése. Sokak feltételezésével ellentétben teljesen ártalmatlan. Íme a stimmelés formái, valamint (a teljesség igénye nélkül) példák: Vizuális – pislogás, fénybe bámulás, ventillátor nézése, ujjak mozgatása az arc
“Nem tudok jól csevegni, rátérhetnénk a lényegre?” – kérdezte egy alkalommal Draco Malfoy Harry Pottertől a “Harry Potter és az elátkozott gyermek” c. könyvben. Malfoy persze nem aspi. Viszont van egy karakter, akivel – valamilyen mértékben – sok aspi HP-rajongó azonosulni tud: ő Luna Lovegood. Luna Lovegood roxforti diák, egy
“Én őszinte vagyok, mindig nyíltan megmondom a véleményemet. Nem úgy, mint egyesek, akik a képedbe mosolyognak, udvariaskodnak és azt mondják, amit hallani akarsz, de igazából képmutató, sunyi férgek, egy őszinte mondat nem hagyja el a szájukat. Persze az én szókimondó stílusom nekik nem tetszik, de nem érdekel, én ilyen vagyok.”
Eszternek szoknyát akarnak venni. Ő viszont utálja a szoknyákat, kizárólag az óvodai ünnepségeken hajlandó fölvenni és akkor is alig várja, hogy levehesse. Nem érzi jól magát benne, mert szabadon hagyja a lábát, és ez zavarja; mert nem lehet benne úgy játszani, mint nadrágban; mert amúgy sem szeret semmit, ami kimondottan
Nem gondoltam, hogy erről valaha írni fogok. Akik olvassák az írásaimat, azok jól tudják, hogy semmi nem áll tőlem távolabb, mint az autizmus betegségként való feltüntetése. Annak sem éreztem szükségét, hogy folyamatosan magyaráznom kellene, miért is nem tartom betegségnek az autizmust. Ám az időnként hozzám érkező, valamint a hasonló szemléletet
Jelen cikk Chris Bonnello What to do when your family doesn’t accept autism c. cikkén alapul. Mivel a szerző továbbra sem szeretné, ha lefordítanák az írásait, ismét összefoglalom a saját szavaimmal, mi is tartozik ebbe a témakörbe. Sokunk számára megszokott, hogy kívülállók az autizmus miatt gondolkodás nélkül leírnak bennünket, vagy épp hárítanak:
Tisztelt Honlapszerkesztő Bizottság! Az alábbi közleményt szeretnénk honlapunkon közzétenni: INGYENES NYÍLT NAP NEUROTIPIKUSOKNAK 2016. május 17-én ingyenes nyílt napot tartunk! Minden neurotipikus gyermek és felnőtt ingyenesen látogathatja poszterprezentációs kiállításunkat. A látványos kiállítás mellett idén is hasznos és szórakoztató előadások várják az érdeklődőket. Szervezetünk rendszeres időközönként szervez poszterprezentációs kiállítást, amelyeken az előadók egy általuk
A legutóbbi posztom kapcsán kaptam egy visszajelzést, amely szerint az AS ellenére meglepően empatikus vagyok. Ami azt illeti, magam is több olyan tulajdonságot figyeltem meg neurotipikus-szindrómában szenvedő embertársaimban, amelyeket fontosnak tartok külön is megemlíteni. Megfigyeléseim alapján tehát kijelenthetem, hogy gyakran találkozhatunk olyan neurotipikus-szindrómában szenvedő emberekkel, akik állapotuk ellenére: – Meglepően
Késésben vagyok munkából, ami szinte soha nem fordul elő. Rohanok a buszhoz. Megpróbálom kikerülni az előttem haladókat a járdán, köztük a vak szomszédomat, aki fehér bottal, körültekintően halad a maga tempójában. De nem könnyű, mert többen mennek egymás mellett, azaz dehogy mennek, inkább cammognak, nekem pedig sietnem kell. – Felrúgom! –
Pár napja olvastam egy neurodiverzitás, szemléletváltás témájú blogposztot, utalással Jim Sinclair 1993-as beszédének fordítására, amely a Kettős Mércén jelent meg. A poszt alatt megjelent egy kommentelő, aki azt magyarázta, hogy Jim Sinclair beszédében a szülők gyászának értelmezése hibás és valójában az autizmus személyről való leválaszthatóságára vonatkozik, valamint hogy az autista emberek
Az autizmus világnapján íme néhány illusztráció Landon Bryce-tól, az I Love Being My Own Autistic Self szerzőjétől: – Nagyon sajnálom, hogy autista vagy.– Én nem. – Nem akarsz résztvenni az autizmus elleni küzdelemben?– Öö… Nem. Nem igazán. Én is autista vagyok. – Hogy mondta, doktor úr? Számomra bántó, ha azt mondja, hogy
Ismerj meg minket a fórumon!
Kövesd a Facebook oldalt.
